Gy.I.K Lélek-Vár - Andrew's life

 "A világgal történő első kapcsolatunk, az első levegővétellel így nem más, mint valaminek a birtoklása (oxigén) és innentől az életedet a birtoklás folyamatával azonosítod. Ez a tapasztalat véglegesen elhatárol a külvilágtól, elfogadod, hogy már nem az Egység részeként, hanem egyénként létezel tovább, a többi lény pedig számodra potenciális oxigén fogyasztóvá válik, akik előled vehetik el a levegőt." (idézet az elsőm hírlevélből és a kérdés (megállapítás)

A létezés misztériuma magában az egyszerűségben van, nem kell nagy dolgokat, igazi katarzist várni tőle, a katarzis abból következik be, hogy el fogadod és át adod magad az egyszerűségének. A velünk született birtoklási vágyunk, ami nélkül nem is élnél sem te, sem más, kihalt volna a faj (és nem csak az emberiség, az állatok és a növények  is) nem rossz, csak azért mert a birtoklás szót negatívnak érezzük. Az életben minden kettős (jing és jang) de ettől még nem fekete-fehér, mert épp ez a kettősség ad ezernyi színt az életünkben, attól, ahogy keveredik,mint amikor két színt az arányai alapján keverve, ezernyi árnyalatot, sőt új színt hozhatsz létre. A hiba ezért megint csak a megfelelési vágyban és a tökéletességre törekvésben van, (ami  megint csak az ego megfelelési kényszerének a trükkje). Mindenkiben a jó és rossz egyformán ott van, így nem kell szégyelnünk és magunktól megtagadnunk a születésünkből fakadó birtoklási vágyunkat azzal, hogy egyszerűen rossznak tartjuk és ezért próbáljuk olyan módon megtagadni, hogy nem ismerjül el annak létezését. Ez a homokba dugom a fejem struccpolitika. Éld át a levegővétel mámorító érzését, és ne azt lásd, hogy ezzel más elől is elszívod a levegőt (szerencsére egyenlőre az emberiség méretéhez képest elegendő oxigén van a légtérben J), még ha ez így is van. Igen, ha nem lennénk önzőek, nem akarnánk birtokolni az életet, akkor nem is lennénk alkalmasak, képesek rá, és kihalna a fajunk. Ha ezt mint tény elfogadjátok tőlem, akkor igyekezzetek az életben mindent megélni és nem elsőre megítélni, értékelni, mert akkor nem lesztek igazán befogadóak, elég nyitottak és nem fogtok tudni kitörni a jelenlegi kereteidtek közül, amit készen kaptatok anno a családodtól és a társadalomtól. Mutassátok meg kik is vagytok valójában, de nem úgy, hogy megtagadjátok a szerepet, amit rád akasztottak anno. Játszátok csak nyugodtan a szerepet, de tudjátok, hogy azok nem Ti vagytok, és a szerepeket ( a munkaidő leteltével, amikor a szülőknél történő látogatás véget ért, stb) tudjátok a szegre akasztani, és önmagatokban rejlő boldogságában élni. Aki nagyon tudatossá válik (ez persze idő), az munka közben vagy bármilyen élethelyzetben is képes erre, azaz képes úgy megteremteni a maga szigetét (nem álomvilágát), ahol úgy lehet ott és érezheti magát felhőtlenül boldognak, hogy közben a teste, elméje, egója elvégzi és elvégezteti vele a napi rutint J

De a legfontosabb, hogy amíg a most leírtakat nem tudjátok befogadni, és bizonyos lépcsőket követően azonosulni vele, addig ne azonosuljatok vele, csak ismerjétek el annak létezését. Ahogy írtam is akarattal nem lehet akarni, így kényszerrel, megtisztulási vágyból, mások tanításainak kötelező elfogadásából nem lehet azonosulni semmivel. Előbb a gondolatokat, amelyek esetleg távol állnak tőletek ízlelgetni, értelmezni kell, nyitottnak lenni arra, ami számotokra most a másság gondolata, és ha ezután sem érzitek a magatokénak, akkor az még nem tietek (de ez nem zárja ki, hogy még nem lehet a Tiétek), és akkor éljetek tovább abban, amit a magadénak éreztek. Elvek görcsös átvétele nem jobb, mint a neveltetésből, megfelelési kényszerből adódó görcsös bizonyítási vágy.

Ezért szerintem az nem baj és nem rossz, hogy önzőnek és birtokolni vágyónak születtünk, ha képesen vagyunk a medrében szabályozni azt, amit az egónk még fel is erősít, de az sem baj, vagy rossz, ha ezzel valaki nem ért egyet, a lényeg a döntés, a választás szabadságában van, a Ti választásotok, döntéseitek szabadságában. Egyébként az Egótok csapdája az is, hogy a birtoklási vágyat azonnal az anyagi javak birtoklásával azonosítja, mivel azt nem csak ti, de általános emberi és társadalmi normák is megvetik (persze ennek elvetése is már egy jól kigondolt csapda a társadalom és az egótok részéről), így erre hivatkozva könnyebb eldobni, megvetni magát a birtoklási vágyunk belőlünk eredő természetességét is. Pedig nem jó összekeverni a létezésből eredő birtoklást, a létezésedhez semmilyen formában nem kötődő szükségtelen felhalmozással, ahogy nem jó összekeverni a lét birtoklását mások létezésének birtoklásával.

Amikor egy anya szíve teljes szeretetéből és féltéséből cselekdni akar a család többi tagja helyett is (férj, gyerek) és megpróbálja jó ételemben beosztani az idejüket, kötelsségtudóvá tenni őket egyfajta napi rutin szerint, akkor nem érzed, hogy birtoklási vágyad érvényesülne, pedig itt is ott van a birtoklási vágy, hiszen mások idejét, cselekedeteit, életét birtokoljátok percekre, órákra, napokra. Itt mégsem érzitek rosszank, visszataszítónak a birtoklási vágyat. A birtoklási vágy, tehát nem rossz vagy jó, egyszerúen csak állapot, a létezésünk alapja, a kéréds, hogy képes vagy-e kezelni ezt a birtoklási vágyat, tudod-e szabályozni a birtolkási vágy megnyilvánulási formáit, ismered-e a határokat, figyelembe tudod-e venni egy másik, általad szeretett ember személyiségének és döntési follyamataunak a szabadságát.

"Megvalósíthatod saját belső egódat, ha képes vagy megszabadulni az éned külső álarcaitól. Sajnos nem merjük meglátni, hogy nem láthatsz semmit biztosan. Ha képesek lennénk elfogadni, hogy az elménk bárikor átverhet minket, ha nem ragaszkodnánk a belénk nevelt elvekhez, gondolatokhoz, érzésekhez, akkor a szívedben feltámadna az igazi lényed. De sajnos többnyire ragaszkodunk a ránk aggatott szerepekhez. Igaz ezektől a szerepektől nem is kell, mert nem is lehet megszabadulni..." (idézet az elsőm hírlevélből és a kérdés (megállapítás) 

"Amiről tudsz, az az EGO, tehát az nem Te vagy. Bármilyen vélemény születik benned, az nem a Tiéd, és aki ezt nem tudja megérteni vagy elfogadni, azt ebben a neveltetése és erkölcse gátolja. Ha átléped ezeket a gátakat, azzal már túlnősz a saját Egódon, és megismered a valódi szabadságot."

Személyiség kreálmány. Nos a világ rólad alkotott képe, ahogy Téged ismer az a kreálmány, ami a szerep része, amit számodra teremtett a környezeted, az a kerálmány, az aki valójában vagy, a valódi személyiséged, ami a megszületésedkor voltál az nem kreált, az a Tied és csak rajtad múlik, hogy az idő múlásával ebből mennyit tartasz meg. (ezt te írtad:mi a boldogság: "az amikor reggel mosolyogva ébredsz és van kedved felkelni az ágyból.")

amíg erre képes leszel, addig sokat megőrzöl a gyermeki személyiségedből, aki valójában vagy. Itt a lényeg, egy olyan világban élsz, ahol mások a maguk képére igyekeznek faragni merő szeretetből és jóindulatból (Te is ez teszed jelenleg is, akaratod vagy elképzeléseid ellenére is), és ezzel nem érdemes harcolni, ez a folyó, amiben élned kell, de senki nem akadályoz abban (leszámítva az egód), hogy miközben szerepet játszol önmagad maradhass, na ez meg a folyó medrének alakítása, ráadásul amennyire a világ, a környezet alakít Téged, annyira alakíthatod te is a világot és a környezetedet, ha hiszel benne. Pont ahogy az Egóddal sincs baj, hiszen az egód nélkül, ahogy a birtoklási vágy nélkül élni sem tudnál, az a baj, ha átadod magad neki, ahelyett, hogy együtt élnél vele.

Ha olyan szerepet aggattak rád például, hogy élvezd a tested és ezért szoláriumba kell járnod, ha ezt Te magad is élvezed, akkor tedd ezt, nem szabad elfojtani semmit, amire Te valóban vágysz, de ha szoláriumban valójában nem érzed magad jól, és tulajdonképpen mindig az indítás a gyötrelem és a befejezés az élvezet, akkor pusztán csak azért ne járj szoláriumba, mert ezt a szerepet aggatták rád, a szép test misztériuma csak akkor tehet boldoggá, ha ez számodra és nem mások számára fontos. Viszont ha fontos, és boldoggá tesz, akkor viszont ne érezz bűntudatot azért, mert tudod, hogy ez egy rád aggatott szerep, attól függetlenül, hogy élvezed is ezt a szerepet. Ha a nőiességednek egy ilyen típusú megnyilvánulását élvezed, akkor csináld és érezd magad jól közben, csak mindig tudd, hogy ez valójában nem te vagy, nem az a személyiséged, akinek megszülettél. Élvezd, amit csinálsz, de ne legyél az élvezeted rabja. Ergo lehetsz boldog a szerepedben, ha közben megőrződ önmagad, és belül tudod, hogy amit külsőségekből élvezel, az lényegtelen, még ha az adott pillanatban jónak, fontosnak érzed is.  Tudom elsőre ezt nem könnyű befogadni, hát még elfogadni, de mutass bármit az életben, amit könnyen kapsz és valóban boldoggá tesz, Az igazi, felhőtlen boldogsághoz küzdelmeken, leginkább önmagunkkal folytatott küzdelmeken át vezet az út.

 

és végül:

hogyan léphetem át a korlátokat ha minden amiről tudok az Egom műve???

 

Hagyd, hogy az egód kiélje magát, akkor egyre kevésbé figyel majd rád, mert a figyelem-energiában fog fürödni. Az Ego a figyelem energiából él, így ha megtagadod magadtól mások figyelmét, akkor az ego szenvedni fog, és ettől magad is szenvedni fogsz. Meditálni például lehet. sőt kell, de meditációban élni nem, olykor meg kell adni magunknak a magány vagy inkább befelé fordulásnak hívnám élményét és szabadságát, de egy életre nem zárhatod be illetve ki magad a világból, ahogy a szerepeidből sem, ez az életed része. Ezért hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek, az élet folyhasson a maga medrében, élvezd mások figyelmét, törődését, szeretetét, megbecsülését, csak tudd, hogy ez valójában nem Te vagy, ez csak egód számra fontos figyelem-energia, és ha erre képes vagy, akkor nem gátol majd az egód abban, hogy pl. olykor sokáig aludhass, mert imádsz aludni, hogy kiülj a napfénybe és komótosan kortyolgathasd a kávédat. Ha nem akarod akarattal iránytani, főleg nem megsemmisíteni az Egódat, letagadnod a létezését, akkor az Egód sem akar majd téged megsemmisíteni. Amikor magadba fordulsz, akkor a Te figyelem-energiádból él elsődlegesen az Egód, ahelyett, hogy mások rád irányított figyelem-energiájából táplálkozna, ezért ne sokat agyalj, csak élj, örülj a létezésednek, ha már van gyermeked, örülj a benned megfogant létezésének, engedd szabadjára a nőiességedet, ne érdekeljen mit mondanak erről mások, a világ, egy életre csukd be a beléd nevelt szabályok könyvét, az életben nincsenek szabályok, tabuk, azok mind csak elvárások, csak azok a szabályok helyesek és betarthatóak, amiket Te magad teremtettél magadnak, hittel és szeretettel és nem mások példái alapján.