Az értékesítés szerintem - Andrew's life

Főmenü:

My way

Mi az én titkom, amitől mindig sikeres értékesító voltam vezetőként és beosztottként egyaránt

(innentől ez már a Te titkod is, ha elfogadod és alkalmazod :-)

azaz mi az, amit

13 ok, amitől profi értékesítőnek tartom magam, aki nem is egyszerűen értékesít, hanem megteremti az igényeket.

Az okok, amelyek nem bárki lábára felhúzható kész cipők, de mindenképpen kaptafák, amelyekkel bárki könnyebben elkészítheti a saját cipőjét.

Stílusosan a suszter maradjon a kaptafánál, nos én ezt tettem J

Érdekelnek az emberek, mindenkire és mindenre nyitott vagyok, és akit érdekel a másik, az képes a megfelelő helyen és időben hallgatni is, pontosabban a másikat meghallgatni… ( mert a vevői ember, és ő is szeretné elmondani a véleményét, gondját és örömét, neki is kell valaki aki meghallgatja, sőt megérti, de még tovább megyek véleménnyel, tanáccsal segíti)

Nem eladni megyek, de többnyire sosem jövök el eladás nélkül…(mert az emberek nem szeretnek pénzt kiadni, azaz vásárolni sem, egy kereskedő különösen nem, hiszen Ő eladni szeretne, viszont mindig vevők az ilyen befektetésekre, amiről Ők maguk elhiszik, hogy az vevőket , azaz újabb eladást jelent majd a számukra)

Gondolatban mindig átülök az asztal másik oldalára a partnernél, és igyekszem az Ő helyzetébe beleélni magam…(mert a problémákat értenünk kell, ha kezelni akarjuk, tudnunk kell mások szemével látni a világot, mert csak így lehet elhelyezni a mi általunk képviselt terméket vagy szolgáltatást a másik fejében megfogalmazódó tervek, vágyak, elképzelések térképére.

Nem csak odafigyelek az ügyfél rezdüléseire, hangulatváltásaira, de minden egyes szavamban, mozdulatomban érzelmeket közvetítek felé, megtalálom azt az érzelmi nyugvó pontot, amiben mindketten jól érezzük magunkat…(mert érzelmi kötödések kellenek egy olyan világban, amikor az eladásra szánt termékek, szolgáltatások közt zsugorodni látszik a különbség, bizonyos értelemben baráttá kell válni, de legalábbis olyanná, aki nem csak az általa képviselt cég terméke, szolgáltatása miatt fontos, de maga a személye is kis túlzással nélkülözhetetlenné válik.)

Nem vagyok erőszakos, de a vevő érdekben lerázhatatlan…(mert tudni, látni kell, hogy mikor nem szabad valamit erőltetni, mikor kell máskor eladni, érezni kell, hogy eladás szempontjából mikor jött el az eladás ideje, és mikor van szükség csak un. „semleges, érdektelen” kommunikációra)

Nem kell mindenáron egyedül győzni, és nem kell a konkurenset pocskondiázni…( mert ahogy a hirdetésben hirdetési mix, úgy a kereskedelemben a termék-mix az üdvözítő megoldás, tudni illik, hogy reálisan a versenytársak közt hol állunk a rangsorban, de sosem lehetünk elégedettek ezzel)

A világot, ami körül vesz nem elég körvonalaiban ismerni, annak minden részletét érezni kell, együtt kell mozogni vagy épp elhajolni a környezeti hullámokkal, és meg kell tanulni elé menni a világnak, a történéseknek,,,(azaz önmagamnál csak a vevőimet és konkurenseimet kell jobban ismernem, és nem elég ismerni, elemezni, megérteni is szükséges, hogy mindig egy lépéssel előttük járhassak, a vevőnek kínálatban, a konkurensnek kreatív gondolkodásban.)

Egy pohár vizet is számtalan módon tehetek az asztalra, miközben rutin munkát végzek pihentetem az agyam azzal, hogy gondolkozom J… (azaz igyekszem a vevőimnek igazi kreatív tanácsadója lenni, reklám, marketing elképzeléseimmel, praktikus tanácsaimmal, nem tolakodóan, nem okoskodóan segítem, meghagyva az örömet, hogy végül Ő mondhassa ki, amire szerettem volna felhívni a figyelmét.)

Ha már gondolkodtam a kereskedő partnerem fejével, akkor gondolkodom az Ő lehetséges vevőinek a fejével is, hiszen csak akkor lesz gyümölcsöző és hosszantartó a kapcsolatunk, ha neki magának is ilyen kapcsolata épül ki a vevőivel…(azaz mindig átgondolom, hogy én vásárlóként, mit és miért veszek, elemzem saját és ismerőseim vásárlási szokásait, hogy aszerint kínáljak, ahogy véleményem szerint mások keresnek, megkönnyítve a termelő és a végfelhasználó közötti, akár sok áttétes kapcsolódásból eredő problémák, félreértések megoldását.)

A munka, ami a hobbim is nem kezdődik és nem fejeződik be, egyszerűen csak létezik…(azaz nem a munkaidő határozza meg a feladat elvégzését, hanem a feladat határozza meg a munkaidő elejét, végét, vagy éppen hosszát. A kiállítások, rendezvények nem fognak átköltözni hétköznapra, csak mert a hétvége munkaszüneti nap, a vevőt pedig akkor kell kiszolgálni, amikor számára ez a legkedvezőbb, és nem akkor, amikor a munkaidőből adódóan a számomra az.

A szükségleteket nem elég kiszolgálni, azt teremteni kell…(no comment…) Napi szinten igyekszem megteremteni a szükséges bevételeket, miközben folyamatosan a hosszabb távú, stratégiai partnerséget építem; megkeresem a szolgáltatásom, termékek egyedi értékeit és ezeket összhangba hozom a partnereim egyedi igényeivel.

Vezetőként minden beosztottamra igyekszem egyformán figyelni, szigorú és következetes, de ugyanakkor megértő és emberséges egyformán fontos tulajdonságok a számomra. Képes vagyok célokat állítani és ha kell hitet is adni, hogy a legnehezebb pillanatokat is közösen végig tudjuk csinálni; mert a legfőbb érték még mindig az ember…

A munka az ötletekkel kezdődik, de a kreativitás mellett, konzekvens, kitartó munkavégzést követel, felkészülve arra is, hogy bármely pillanatban váltani kell tudni, igazodva az ügyfél érdekeihez, szempontjaihoz…(mert ez a munka egyszerre a stabilitást és állandóságot de egyben az állandó változást, alkalmazkodást is, mindig az ügyfél igényei, elvárásai alapján)